NyitólapPatentVilág2PatentVilág1Aktuális
BIOTEOMED.ORG   

        




                                   2016    
    Aktuális




                                                  








 ¤¤¤  MEMO 2016. április-december  ¤¤¤  Nobel díj 2016  ¤¤¤  Zika vírus  ¤¤¤  HIV/AIDS vírus  ¤¤¤   









23-2




Nobel díj - 2016

Részlet Alfred Bernhard Nobel (Stockholm, 1833. október 21. - San Remo, 1896. december 10.)  végakaratából
 (Párizs, 1895. november 27.)

".... The whole of my remaining realizable estate shall be dealt with in the following way: the capital ..... shall constitute a fund, the interest on which shall be annually distributed in the form of prizes to those who, during the preceding year, shall have conferred the greatest benefit to mankind. The said interest shall be divided into five equal parts, which shall be apportioned as follows: one part to the person ..... within the field of physics; one part to the person ..... (within)  chemical discovery or improvement; one part to the person ..... within the domain of physiology or medicine; one part to the person ..... in the field of literature; and one part to the person ..... for fraternity between nations, for the abolition or reduction of standing armies and for the holding and promotion of peace congresses. The prizes for physics and chemistry shall be awarded by the Swedish Academy of Sciences; that for physiological or medical work by the Caroline Institute in Stockholm; that for literature by the Academy in Stockholm, and that for champions of peace by a committee of five persons to be elected by the Norwegian Storting. It is my express wish that in awarding the prizes no consideration whatever shall be given to the nationality of the candidates, but that the most worthy shall receive the prize, whether he be a Scandinavian or not..."
[forrás: http://www.nobelprize.org]                                                                                                                                  [dőlt betűs kiemelés: BTM]
A díjazott: Yoshinori Ohsumi, az élő sejtben zajló autofágia folyamatának és genetikai meghatározottságának feltárásában elért eredményeiért.

Yoshinori Ohsumi (született 1945, Fukuoka, Japán) sejtbiológus a Ph.D. fokozatot 1974-ben érte el (University of Tokyo). Három év amerikai kutatómunka (Rockefeller University/New York) után visszatért Japánba (University of Tokyo), ahol 1988-ban megalakította kutatócsoportját. 2009 óta a 'Tokyo Institute of Technology' professzora.
Az eredményeket bemutató alapvető közlemények:
Takeshige K., Baba M., Tsuboi S., Noda T., Ohsumi, Y. (1992): Autophagy in yeast demonstrated with proteinase-deficient mutants and conditions for its induction. Journal of Cell Biology 119: 301-311.
Tsukada M., Ohsumi Y. (1993): Isolation and characterization of autophagy-defective mutants of Saccharomyces cervisiae. FEBS Letters 333: 169-174.
Mizushima N., Noda T., Yoshimori T., Tanaka Y., Ishii T., George M.D., Klionsky D.J., Ohsumi M., Ohsumi, Y. (1998): A protein conjugation system essential for autophagy. Nature 395: 395-398.
Ichimura Y., Kirisako T., Takao T., Satomi Y., Shimonishi Y., Ishihara N., Mizushima N., Tanida I., Kominam, E., Ohsumi M., Noda T. and Ohsumi Y. (2000): A ubiquitin-like system mediates protein lipidation. Nature 408: 488-492.
Forrás: www.nobelprize.org  
             www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc
A díjazottak: David Thouless (díjrész 1/2);  F. Duncan M. Haldane (díjrész 1/4); J. Michael Kosterlitz (díjrész 1/4), az anyag topológiai fázisátmeneteinek és topológiai fázisainak elméleti felfedezéséért.

David Thouless (született 1934, Bearsden, Skócia, EK)  fizikus, a Ph.D. fokozatot 1958-ban (Cornell University) érte el. További szakmai állomások: Fizikus (Lawrence Berkeley National Laboratory, 1958-1959), Tudományos munkatárs (University of Birmingham, 1959-1961), Oktató (Cambridge University, 1961-1965), Matematikai fizika professzor (University of Birmingham, 1965-1978), Alkalmazott tudományok professzora (Yale University, 1979-1980), Fizika professzor (University of Washington, 1980-2003), Emeritus professzor (University of Washington, 2003-napjaink).
F. Duncan M. Haldane (született 1951, London, EK) fizikus, jelenleg fizika professzor (Eugene Higgins Professor of Physics, Princeton University, USA), aki felsőfokú tanulmányait (St. Paul's School London, Christ's College Cambridge) követően 'kondenzált anyag fizikával' foglalkozott és e területen tett alapvető megállapításokat.
J. Michael Kosterlitz (született  1942, Aberdeen, EK) tanulmányai végeztével (BA - Gonville and Caius College, Cambridge University 1965; MA - ugyanott 1966, PhD. - Oxford University, 1969) 1981-ig a matematikai fizika művelőjeként több egyetemen (olasz, brit, amerikai) dolgozott mint tudományos munkatárs, oktató, előadó. 1982-től napjainkig a fizika professzora (Brown University).
A felfedezéseket bemutató alapvető közlemények:
Kosterlitz J.M., Thouless D.J. (1973): Ordering, metastability and phase transitions in two-dimensional systems. Journal of Physics C: Solid State Physics  6: 1181-1203. (1973)
Thouless D., Kohmoto M., Nightingale M., den Nijs M.(1982):  Quantized Hall Conductance in a Two-Dimensional Periodic Potential. Phys. Rev. Lett. 49: 405-408.
Haldane F.D.M. (1988): Quantum Hall effect without Landau levels: a condensed-matter realization of the parity anomaly. Phys. Rev. Lett. 61: 2015-2018.
Forrás: www.nobelprize.org 
             https://vivo.brown.edu/docs/drrb/1143831933.pdf
             https://www.wikipedia.org/
A díjazottak:  Jean-Pierre Sauvage,  Sir J. Fraser Stoddart,  Bernard L. Feringa, a molekuláris gépek (nanogépek) tervezésében és szintézisében elért eredményeikért.

Jean-Pierre Sauvage (született 1944, Párizs) szupramolekuláris kémiával foglalkozó vegyész, a Ph.D. fokozatot 1971-ben érte el (University of Strasbourg, France). Jelenleg Emeritus professzor (University of Strasbourg) és kutatócsoportot irányít (National Center for Scientific Research- CNRS, France).
Sir J. Fraser Stoddart (született 1942,
Edinburgh, EK)
szupramolekuláris kémiával foglalkozó skót vegyész, 1966-ban jutott el a Ph.D. fokozatig (Edinburgh University, EK). Jelenleg kémia professzor (Board of Trustees Professor of Chemistry, Northwestern University, Evanston, IL, USA).
Bernard L. Feringa (született 1951, Barger-Compascuum, Hollandia) szintetikus szerves kémiával foglalkozó vegyész. A Ph.D. szintet 1978-ban szülőhazájában érte el (University of Groningen). Jelenleg Szerves kémia professzor (University of Groningen).

A tervezéseket-szintéziseket bemutató alapvető közlemények:
Cesario M., Dietrich-Buchecker C.O., Guilhem J., Pascard C., Sauvage J.P. (1985): Molecular structure of catenand and its copper(I) catenate: complete rearrangement of the interlocked macrocyclic ligands by complexation.   
J. Chem. Soc., Chem. Commun. 1985: 244-247.  
Dietrich-Buchecker, Christiane O.,Sauvage J.P. (1989): A Synthetic Molecular Trefoil Knot.  Angewandte Chemie International Edition in English 28(2): 189-192.
Schoevaars A. M., Kruizinga W., Zijlstra R. W. J., Veldman N., Spek A. L., Feringa B.(1997): Toward a switchable molecular rotor. Unexpected dynamic behavior of functionalized overcrowded alkenes.   Journal of Organic Chemistry  62: 4943-4948.
Bravo J.A., Raymo F.M., Stoddart J.F., White A.J.P., Williams D.J.(1998): High Yielding Template-Directed Syntheses of [2]Rotaxanes.  European J. Organic Chemistry  11: 2565-2571.

Forrás: www.nobelprize.org 

              https://en.wikipedia.org/wiki
A díjazott: Juan Manuel Santos kolumbiai elnök {és a sok ismeretlen és ismert segítő}, a több mint ötévtizedes polgárháború befejezéséért tett erőfeszítésekért.

Juan Manuel Santos (született 1951, Bogota, Kolumbia) 2010 óta Kolumbia 32. elnöke. Közgazdasági (University of Kansas) és politikatudományi (London School of Economics and Political Science) tanulmányok után a kolumbiai 'El Tiempo' újság igazgatóhelyettese (1981), majd két év múlva igazgatója. Gazdasági tanácsadó (National Federation of Coffee Growers of Colombia), és e minőségében országát képviseli Londonban (International Coffee Organization). 1991-től Kolumbia külkereskedelmi minisztere. 2000-től pénzügyminiszter. 2006-tól védelmi miniszter. Utóbbi sokéves tevékenysége eredményeként a Kolumbiában működő gerilla csoportokkal eljutott a béke megállapodásig, noha a nemrég tartott népszavazás a megállapodást magát nem fogadta el. 

Forrás:  www.nobelprize.org
               https://en.wikipedia.org/wiki
  • Közgazdaság {A Svéd Nemzeti Bank fennállásának 300. évfordulójára alapított díj (1968).}
A díjazottak: Oliver Hart, Bengt R. Holström, szerződéselméleti munkásságukért.
Oliver Hart (született 1948, London): a matematika tanulmányok (1969, BA - King's College, Cambridge) után közgazdaságtanban képezte magát (1972, MA - University of Warwick). Utóbbiban Ph.D. fokozatot ért el (1974, Princeton University). Dolgozott Cambridge-ben (Churchill College) és Londonban (School of Economics). 1993 óta Közgazdaságtan professzor (Andrew E.Furer Professor of Economics, Harvard  University, Cambridge, MA, USA).
Bengt Holström (született 1949, Helsinki) 'matematika és tudomány' tanulmányait (BS, University of Helsinki) követően a mester fokozatot 1975-ben érte el (MS, Operations Research, Stanford University), amelyet hamarosan a Ph.D. fokozat követett (Graduate School of Business, Stanford University). 1994 óta Közgazdaságtan professzor (Paul A. Samuelson Professor of Economics, Massachusetts Institute of Technology, Cambridge, MA, USA).

A munkásságukat bemutató alapvető közlemények:
Hart O., Moore J. (1988): Incomplete Contracts and Renegotiation.   Econometrica 56 (4).
Hart, Oliver, 1995.:  Firms, Contracts, and Financial Structure. New York: Oxford University Press, USA
Fudenberg D., Holmstrom B., Milgrom P. (1990): Short Term Contracts and Long Term Agency Relationships.   Journal of Economic Theory  51: 1-31.

Holmstrom B., Milgrom P.(1991): Multitask Principal-Agent Analyses: Incentive Contracts, Asset Ownership, and Job Design.   Journal of Law, Economics, & Organization  7: 24-52. 

Forrás:
 www.nobelprize.org
               https://en.wikipedia.org/wiki
               http://scholar.harvard.edu/hart/publications
               http://economics.mit.edu/faculty/bengt
A díjazott: Bob Dylan, a hagyományos amerikai ének új stílusú, költői megfogalmazásáért.

Bob Dylan (született Robert Allen Zimmerman 1941, Duluth, Minnesota, USA)  énekes, dalszövegíró. 1960-as években készült dalaiból nem egy himnusszá vált az afroamerikai polgárjogi harcban és a vietnami háború elleni tiltakozásban (Blowin' in the Wind, The Times They Are a-Changin). Több mint 50 éves szövegszerző és komponista munkásságában az amerikai népzene, a blues, a country, a gospel, a rock and roll stílusjegyei, valamint az angol, a skót, az ír népzene és a jazz motívumai egyaránt megtalálhatók. Vokális előadásmódjára jellemző a gitár, a billentyűs hangszer és a szájharmonika együttes kezelése. 1994 óta hat kötet jelent meg rajzaival és festményeivel.

Forrás:
 www.nobelprize.org
              https://en.wikipedia.org/wiki

              bobdylan.com





14




 A  RENDSZERBIOLÓGIA  
IMMUN  DIALEKTUSA


 

Első  fejezet

Az immunológiai ismeretek fellapozásához javasolt online források:

 Dr. Berki Tímea, Dr. Engelmann Péter, Pap Ramóna, Dr. Simon Diána (2014): Immunológia Alapjai

http://www.immuntananyag.pte.hu/#intro

Erdei Anna, Sármay Gabriella, Prechl József (2012): Immunológia / Medicina Könyvkiadó Zrt.

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Immunologia/ch17.html

Gene Mayer, Denis Hudrisier:   http://www.microbiologybook.org/book/immunol-sta.htm





13Fókuszban a Zika vírus
Előzmények
A Zika vírust legelőször Ugandában (Zika erdő), sárgaláz kutatás járulékos eredményeként mutatták ki Rhesus majomban (1947). A Flaviviridae családba / Flavivirus nemzetségbe tartozó Zika virus (11kB egyláncú (+)RNS genom) a család többi patogén tagjához (Dengue láz vírus, Nyugat-nílusi láz vírus, Japán encephalitis vírus, sárgaláz vírus, kullancs encephalitis vírus) hasonlóan a vírust hordozó vektor (Aedes aegypti, Aedes albopictus moszkító) csípésével fertőzi a célszervezetet. Ugyanakkor,  a  család többi  patogén  tagjától eltérően a Zika vírussal fertőzött emberben a tünetek jóval enyhébbek  (bőrkiütés, izületi panaszok, láz), és a fertőzöttek közel 80%-a  tünetmentes (volt eddig). Ez utóbbi lehet annak oka, hogy 2007-ig nem észleltek járványt, csak szórványos eseteket. 2007-ben a Csendes-óceáni Yap szigeten (Micronesia) regisztrálták az első kiterjedt járványt, amelyben a vírus „kiszabadult”, már nem kötődött az endemias Afrika-Ázsia régiókhoz.
Biogeográfiai  információk szerint a regisztrált fertőzések területileg már Mexikóig, Közép-Amerikáig, a Karib térségig és Brazíliáig terjednek [http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMra1602113?query=featured_zika].  
További egészségügyi és szociális komplikáció, hogy a fertőzéshez neurológiai rendellenességek (microcephalia, Guillain-Barré szindróma) is társulnak [http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa1601824?query=featured_zika#t=articleTop].
Elgondolkoztató, hogy a fertőzöttekben a tünetek súlyossága biogeográfiai/regionális eltérést mutat (pl. Thaiföld enyhe, Brazília súlyos tünetek).
[http://www.thelancet.com/journals/laninf/article/PIIS1473-3099(16)30010-X/fulltext]
Eddig sem vakcina, sem korábbi kísérleti eredmény nem segített az azonnali fellépésben a Zika vírus okozta fertőzések megelőzésében, visszaszorításában.
Földrajzi  szóródás tekintetében a legfrissebb WHO kimutatások 2016-ra mintegy négymillió új fertőzést jeleznek. A vírus napjainkban tapasztalt hirtelen gyors terjedése (nedves, párás, meleg éghajlatról beutazó fertőzött egyedek → vektor moszkító → recipiensnek csípés), valamint a szubtrópusi  területek nagy népessége erőteljes sürgetés a megfelelő gyógyszer, leginkább vakcina szükség szerinti elérhetőségére. Egy új vakcina bevezetése, nagyüzemi gyártása rendkívül költséges folyamat, megközelítheti a milliárd dollár nagyságrendet. A költségek jelentős részét a hatékonysági-biztonságossági  vizsgálatok viszik.
17
2016. február

Inovio Pharmaceuticals Inc. bejelentette, hogy az általa kidolgozott szintetikus DNS vakcina-jelölt a preklinikai vizsgálatokban erőteljes antitestes és Tkiller sejtes immunválaszt provokált egerekben. A cég 2016. végéig tervezi human Fázis I. klinikai vizsgálatainak megkezdését [http://ir.inovio.com/news-and-media/news/].


2016. március-április

A Science tudományos folyóirat közkinccsé tette a Zika vírus krio-elektronmikroszkópos vizsgálatának
eredményeit.
[Sirohi D. et al, 
http://science.sciencemag.org/content/early/2016/04/01/science.aaf5316.full]
A vizsgálatokat a 2013-2014-ben Francia Polinézián lezajlott járvány egyik szenvedő alanyából izolált vírustörzsön (H/PF/2013) végezték. A vírusgenom kódoló régiójának jellemzésekor több mint 99% nukleotid homológiát találtak a jelenleg Latin-Amerikában terjedő változattal.
Krio-elektronmikroszkópos vizsgálatokban, az ikozaéder szerkezetű érett virionok összehasonlításakor a Dengue vírus, a Nyugat-nílusi vírus és a Zika vírus szerkezetileg hasonlónak bizonyult. Jelentős eltérést a vírusburok ’E’ fehérje glikoziláltságában, a glycan tartalom térszerkezetet befolyásoló elhelyezkedésében (Zika vírusburok 'E' fehérjén jelentős kiemelkedés) tapasztaltak. Ez utóbbi jelenség meghatározó tényező a vírus célsejthez kapcsolódásában, a fertőzés patogenitásában. 

A közleményben leírt eredmények lehetőséget adnak a Zika vírus Flaviviridae családon belüli összehasonlító jellemzésére (virológia, immunogenitás, patogenitás), ami nélkülözhetetlen a vakcina gyártáshoz vezető úton. Mindemellett, a vírusról nyert szerkezeti ismeretek támaszul is szolgálhatnak egy kidolgozásra váró, jelenleg hiányzó standard diagnosztikai rendszerhez. [http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMp1603734]
Említett diagnosztikai rendszer kidolgozásához jelentős részlet, hogy a Zika vírussal fertőzöttekben a vírus-specifikus ellenanyag kimutatását zavarja a Flaviviridae család más tagjaival (pl. Dengue láz vírus, sárgaláz vírus) adott szerológiai keresztreakció. Ezért, a jelenlegi brazil gyakorlat szerint megbízható diagnosztikai megoldás a real time RT-PCR analízis, amely vérplazmában/vérszérumban és vizeletben egyaránt elvégezhető. Tekintve, hogy a diagnosztikai időablak a plazma/szérum esetében hamarabb nyílik és rövidebb ideig tart, előnyösebbnek bizonyul a vizeletminta analízise, amely a tünetek fellépését követően hosszabb időablakban, könnyebben értékelhető (nagyobb) RNS mennyiséggel jelzi a fertőzött állapotot, invazív mintavétel igénye (pl. vérvétel) nélkül.
A Zika vakcinához vezető úton mérföldkőnek bizonyulnak azok a közlemények, amelyekben genetikailag módosított (IFN α/β receptor hiány, IFN α/β termelés csökkentés-kioltás), immunkompromittált egértörzsek kialakításáról számolnak be. Zika fertőzést követően e kísérleti állatokban a neurodegeneratív elváltozások kialakulásával együtt vírus halmozódást tapasztaltak az agyban, a gerincvelőben, és legnagyobb gyakorisággal a testisben, azaz, a human epidemiológiai adatokat a kísérletes állatokban tett megfigyelések megerősítik. Következésképpen, említett kísérletes egértörzsek az immunkompetens törzsekkel együtt ígéretes vizsgálati rendszerek a Zika vírus patogenitásának követésére, a potenciális gyógyszerek, vakcinák preklinikai ellenőrzésére.
[Lazear H.M. et al. (2016): A Mouse Model of Zika Virus Pathogenesis   Cell Host & Microbe 19, 1–11]
[Dowall S.D. et al. (2016): A Susceptible Mouse Model for Zika Virus Infection  PLoS Negl Trop Dis 10(5): e0004658. doi:10.1371/journal.pntd.0004658]

10


2016. május

Megjelent a WHO tanulmány, amely Európa kontinensünk szempontjából elemzi a Zika fertőzés terjedésének kockázatát, a fertőzés egyes államok szintjén kalkulált valószínűségét [Zika Virus Technical Report;
Interim Risk Assessment WHO European Region May 2016]. Az elemzés alapjául szolgáló kérdőíveket 53 állam közül 51 állam (+ Liechtenstein Hercegség) megválaszolta. A tanulmány készítői a válaszok figyelembe vételével meghatározták a Zika fertőzés terjedésének lehetőségeit, valószínűségét, e tekintetben csoportokat hoztak létre 
(nagyon valószínű/mérsékelten valószínű/kicsit valószínű/nagyon kicsit valószínű/nem valószínű), az egyes államokat a terjedési valószínűségnek megfelelő csoportba sorolták és az eredményeket grafikusan is összegezték
A WHO tanulmány az összegző megállapításokhoz a fertőzés valószínűségével arányos stratégiai ajánlást is ad, a megelőzés és a sürgősségi ellátás négy tartóoszlopának (hordozóvektor szaporodásának visszaszorítása; fertőzöttség folyamatos közegészségügyi ellenőrzése; laboratóriumi háttér biztosítása; kockázatok kommunikálása) beépítésével. Tekintve, hogy az ajánlások cselekvési tervekről szólnak, a tanulmány készítői a fent említett valószínűségi csoportokat két kategóriába összevonták (nagyon valószínű + mérsékelten valószínű terjedés // kicsit valószínű + nagyon kicsit valószínű + nem valószínű terjedés), a vírust hordozó vektorok (Aedes aegypti, Aedes albopictus) előfordulási gyakorisága alapján.  

17


A hordozóvektor szaporodásának visszaszorítása ( vektor kontroll) elkerülhetetlen lépés a fertőzés megelőzésében, korlátozásában. Az alábbiakban tekintsük át más kontinensek e tárgyban gyűjtött tapasztalatait. 
1. Ezredfordulón megjelent közleményükben kubai és venezuelai kutatók [Rodriguez Coto M.M. et al.(2000): Malathion Resistance in Aedes aegypty and Culex quinquefasciatus After its Use in Aedes aegypty Control Programs    J. Amer. Mosquito Control Association, 16: 324-330.] két rovarfaj, az Aedes aegypti (egyiptomi csípőszúnyog) és a Culex quinquefasciatus (trópusi-szubtrópusi háziszúnyog) klórozott szénhidrogének (mint például a zsíroldékony, sejtmembrán ionáteresztőképességet fokozó, carcinogen, antiandrogen és teratogen dichlorodiphenyltrichloroethane-DDT) iránt kialakult stabil rezisztenciájáról tájékoztatnak. A következő inszekticid korszak az acetilkolin-észterázt gátló szerves foszforsavészterek (organofoszfátok-OPs) alkalmazásáról szólt, amely utóbbiak közül a gyakorlatban leginkább a temefosz (lárva állapotban ható larvicid), a fenitrotion és a malation (kifejlett rovarra ható adulticid) idegméreg terjedt el. Meglepő módon, a közlemény megjelenését megelőző 15 évben végzett nagyüzemi OPs-permetezések ellenére a Karib-térségben az Aedes aegypti populációk malation iránti rezisztenciája alacsony, vagy nagyon mérsékelt maradt, ezért a Dengue láz vektoriális terjedésének visszaszorításában, a vektor kontrollban a malation használata továbbra is indokolt volt. Ettől eltérően, a Culex quinquefasciatus populációkban a malation iránt erős rezisztencia fejlődött ki. Ez utóbbi rezisztencia kialakulását a rovar metabolikus válaszával, a detoxifikáló észteráz-aktivitás erősödésével, konkrétan a Kubában, Venezuelában, Kolumbiában, Brazíliában megjelent két új, akrilamid gélelektroforézisben eltérő paramétereket mutató észteráz izoenzimmel magyarázzák. A rovarok vándorlásával, vagy passzív (közvetített) szóródásával érkező rezisztencia lehetőségét nem tudták sem alátámasztani, sem kizárni. A vizsgálatokat nem terjesztették ki az OPs-t felváltó inszekticid vegyületcsoport, a természetes pyrethrinekhez hasonló Piretroidok (> idegsejt axon membrán > feszültségfüggő Na+ ioncsatornákra ható toxin) iránt kialakult rezisztencia ellenőrzésére. 
2. Brazil-francia kutatási eredményekről tájékoztat az a 2007-ben megjelent közlemény [da Costa-Ribeiro M.C.V. et al.(2007): Low Gene Flow of Aedes aegypti between Dengue-Endemic and Dengue-Free Areas in Southeastern and Southern Brazil        Am. J. Trop. Med. Hyg. 77: 303–309.], amelyben Brazília délkeleti (Dengue-láz endemias) és déli (Dengue-láz mentes) régióját hasonlítják össze a 11 délkeleti és 1 déli városból gyűjtött Aedes aegypti rovarpopulációk populációgenetikai vizsgálatával, a passzív génáramlás követésére. A mintavételre kiválasztott, sűrűn lakott helységek minimum 1,2 km - maximum 1,538.6 km távolságban helyezkednek el egymástól, Rio de Janeiro eléréséhez pedig mindegyikből közúti közlekedési főútvonal vezet. Mintavételre 2003. március - 2003. december között háromhónapos intervallumokban, az esős és a száraz évszakokat figyelembe véve került sor. A rovarmintákat standard körülmények (hőmérséklet, pára, napszak,...) mentén a felnőtt állapot eléréséig gondozták. Az előkészített minták vizsgálati biomarkere az izoenzim (> genetikai) polimorfizmus volt, és ehhez mintánként ugyanazon tíz enzim (közöttük a glukóz-foszfát dehidrogenázok, hexokinázok, glicerofoszfát dehidrogenázok) elektroforetikus mintázatát analizálták (izoenzim polimorfizmus referencia törzs: Paea/Tahiti, Francia Polinézia/1994). A populációk differenciáltságának, azaz genetikai változékonyságának meghatározásához a Hardy-Weinberg összefüggést alkalmazták. Megállapították, hogy a vizsgált Aedes aegypti populációk erősen differenciáltak, és differenciáltságuk mintázata a száraz és a csapadékos időszakok mentén, azokon belül még az átmenetek idejében is, továbbá az élőhelyek függvényében is változik. A közlekedési főútvonalak mellett gyűjtött minták genetikai változékonysága ugyancsak jelentős, ami alátámasztja azt a teóriát, miszerint Brazília e területeiről nem valószínű a Dengue vírus távoli passzív (közvetített) szóródása, hiszen a vírusra fogékony vektor populációkra nem jellemző a genetikai változékonyság [Gooding R.H.(1996): Genetic Variation in Arthropod Vectors of Disease-Causing Organisms: Obstacles and Opportunities        Clinical Microbiology Reviews 9: 301–320.].
3. Az Egyesült Államok területén begyűjtött Aedes albopictus (ázsiai tigrisszúnyog) populációk rezisztencia vizsgálatáról tájékoztat egy 2014-ben megjelent közlemény  [Marcombe S. et al.(2014): Insecticide Resistance Status of United States Populations of Aedes albopictus and Mechanisms Involved   PLoS ONE 9(7): e101992. doi:10.1371/journal.pone.0101992]. A keleti part mentén begyűjtött (New Jersey - öt megye, Pennsylvania - egy megye, Florida - két megye) rovarminták F1 utód populációiban (pete-lárva-báb-kifejlett rovar) 11 vegyület (6 larvicid és 5 adulticid) inszekticid hatását ellenőrizték a két fő rezisztencia mechanizmus  -célpont mutáció, méregtelenítő enzimek fokozott kifejeződése- követésével. Eredményeiket a vizsgált vegyületek iránt érzékeny, a munka szempontjából referenciának beállított rovar populációban (ATM95) kimutatott és mért jellemzőkhöz viszonyították. Megállapították, hogy a nyolc mintavételi helyről származó lárva populációk egyikében sem volt tapasztalható erős rezisztencia a vizsgált inszekticidek iránt, továbbá, a temefosz (OPs csoport) egyöntetűen hatásos volt mindegyik lárva populációban. Figyelmeztető jel azonban, hogy a Florida térségből származó felnőtt rovarpopulációk erősen rezisztensek malation (OPs csoport) inszekticidre, és a New Jersey térségből származó felnőtt rovarpopulációk a rezisztencia felé vezető úton már elindultak. 
Piretroidokra valamennyi vizsgált rovarpopuláció érzékeny volt. Ugyanakkor, DDT rezisztenciát mutattak ki a Florida térségből származó mintákban, ami felhívja a figyelmet a Piretroid inszekticidekre kialakuló keresztrezisztencia valószínűségére, hiszen az Aedes albopictus USA-elterjedését megelőzte a DDT alkalmazásának helyi betiltása (1972), továbbá, a Piretroid hatás célpontjai a DDT célpontokkal átfednek (feszültségfüggő ioncsatornák). Az Aedes albopictus DDT rezisztenciája így árnyékot vethet a Piretroidok jelenlegi ígéretes hatására. Mindemellett, a floridai DDT rezisztencia az Ázsiában jóval korábban kialakult DDT-rezisztens Aedes albopictus populációk USA-megjelenésével is magyarázható (passzív transzfer).
Valószínű, hogy passzív transzfer vitte sikerre az Aedes albopictus 'világhódító' útját, amelynek következményeként a rovar az elmúlt 30-40 évben - az Antarktisz kivételével - már minden kontinensen kimutatható. Afrikában (Cape Town) először 1989-ben találtak élő Aedes albopictus lárvákat egy Japánból érkezett használt autóabroncs szállítmányban, amelyet azonnal fertőtlenítettek. Két évvel később már Nigéria, Kamerun, Egyenlítői-Guinea és Gabon is jelezte a rovar megjelenését. Közép- és Latin-Amerikában az 1980-1990-es évektől ismert a jelenléte, amely először Mexikó és Brazília területére korlátozódott, majd később a többi államot is elérte déli és keleti irányú szóródással. A 18. század végén mutatták ki Hawaii területén; kontinentális-US megjelenéséről 1985-ben Texas adott hírt. Jelenleg 26 állam 866 megyéjében regisztrálták a rovar előfordulását. Európában először Albánia (1979), majd a Mediterráneum és a Közel-Kelet országai adtak hírt róla. Innen lassú északi terjeszkedéssel Hollandia, Svájc, Franciaország, Belgium és Németország egyes területeit is már elérte. 
Az Aedes albopictus  és  Aedes aegypti  közötti versenyt úgy tűnik, az előbbi megnyeri, és ennek alapja többek között az a képesség, hogy a peték fejlődése a környezeti tényezők (hőmérséklet, pára, csapadék...) kedvezőtlen változására megáll ('nyugalmi állapot'), és megfelelő körülmények között tovább halad. Ezt a nyugalmi állapotot két gén (Ae. albopictus Pepck, PCNA) transzkripciós profilja jellemzi, ami támpont lehet a génszintű vektor kontrollban.    
[Bonizzoni M. et al.(2013): The invasive mosquito species Aedes albopictus: current knowledge and future perspectives    Trends Parasitol.  29: 460–468. doi: 10.1016/j.pt.2013.07.003]
G-8
A kémiai inszekticidek tapasztalt hátrányai (célpopuláció-szelektivitás kérdései; környezetkárosítás; beépülés a táplálékláncba; rezisztencia kialakulása) új megoldásokat sürgetnek a vektor kontrollban, a fertőző rovar populációk szaporodásának korlátozásában, visszaszorításában.

4.  Fenti témában milyen megoldásokat nyújt jelenleg a fizika, a biológia, a matematika?
  • SIT (sterile insect technique): laboratóriumi körülmények között ionizáló sugárzással előidézett sterilitás hímnemű rovar populációkban [mutációk kromoszóma és gén szinten a szaporító sejtekben is]; szabadtéri kibocsátásukat követően természetes élőhelyükön tanulmányozhatók (rovarcsapdák). Az eljárás előnye: környezetbarát, szelektív, nincs lehetőség az utódpopuláció kialakulására. Az eljárás hátránya: a besugárzás technikai nehézségeiból adódó hibák > rovarpopulációk létszám-függő reakciói > nem egységes elnyelt dózis > a besugárzott példányok fizikai állapota sokszor nem versenyképes az eredeti vad hímek párosodásának kiszorításában.
11
  • RIDL (release of insects carrying a dominant lethal), a SIT biotechnológiai változata: rovar genomba integrált letalis transzgén konstrukció, laboratóriumi körülmények között represszált domináns jelleg, amelyet a hordozó rovar a szabadtéri kirajzást (a represszálás megszűntét) követő párosodáskor az utódgenerációban elhelyez,  ezáltal az utódgeneráció az egyedfejlődés késői szakaszában a  közegészségügyi szempontból nem kívánatos kifejlett állapotot nem éri el.  
    • Aedes aegypti moszkítóban az AeAct-4 (actin) gén a szárnymozgató izmok működését szabályozza, kifejeződése nőstényekben jóval erősebb (hímeket vonzó "zümmögő oszcilláció"). Az AeAct-4 (actin) gén promotert + intron szakaszt tartalmazó transzgén konstrukció integrálását (lárva stádium) követően a kifejlődő nőstényben a szárnyak mozgatása elmarad, ami gyakorlatilag letális mutánst jelent, mert a nőstény vektor így már nem képes sem a menekülésre, sem a táplálék felkeresésére. [Guoliang Fu et al.(2010): Female-specific flightless phenotype for mosquito control    Proc.Natl.Acad.Sci.USA. 107: 4550-4554.] 
    • A módszert Aedes albopictus moszkítóra is kidolgozták; az AeAlbAct-4 gén promotert tartalmazó domináns letalis transzgén konstrukció integrálását (lárva stádium) követően a nőstény egyedekben kialakult fenotípusra ugyancsak a szárnymozgatás hiánya volt jellemző. Mindebből arra is következtettek, hogy a két rovarfajban a szárnymozgató izmok működését szabályozó két Act-4 (actin) gén promotere egymással kicserélhető [Labbé G.M.C. et al.(2012): Female-Specific Flightless (fsRIDL) Phenotype for Control of Aedes albopictus  PLoS Negl Trop Dis 6(7): e1724. doi:10.1371/journal.pntd.0001724]  
    • Szóródási vizsgálat a génmódosított populációk szaporodási versenyképességének ('fitness') analízisére: OX513A-My1 domináns letális transzgén konstrukciót hordozó (fluoreszcens marker) steril Aedes aegypti hímpopuláció szabadtéri kibocsátása a kontroll vad populációkkal együtt Malaysia területén, lakatlan erdős vidéken, 2010. december 21-én napközben, 32,6 oC hőmérsékleten, 66% relatív páratartalomban, 1m/s légmozgásban, csapadékmentes időben. Az újrabefogás (rovarcsapda) időszaka: 2010. december 22. - 2011. január 5., aránya a mutáns populációban 50%, a vad populációban 17%. Vizsgálati tapasztalatok: a kibocsátás utáni szóródás becsült maximum távolsága 250 m,  a mutáns populációkban az átlagérték ennél alacsonyabb // a becsült átlagos élettartam 2 nap (mutáns) és 2,2 nap (vad), azaz a transzgén konstrukció nem okozott szignifikáns eltérést ebben a paraméterben. Tervbe vették a kibocsátás megismétlését urbanizált környezetben, nőstény moszkítók lakta területen. Cél: a betegséghordozó vektor populációk létszámának csökkentése > steril hím egyedek a párosodás során utódba juttatják a domináns letalis allélt, miáltal az utód nem éli meg a kifejlett állapotot.  
    • Brazília Juazeiro nagyvárosának külvárosában végzett, előbbiekhez hasonló szóródási vizsgálatról tájékoztat egy 2015-ben megjelent közlemény [Winskill P. et al.(2015): Dispersal of Engineered Male Aedes aegypti Mosquitoes   PLoS Negl Trop Dis 9(11): e0004156. doi:10.1371/journal.pntd.0004156]. A szerzők többváltozós matematikai analízissel keresik a mutánsok optimális szóródásának lehetőségeit. 

11
  • Géncsendesítés kétszálú RNS/dsRNS szekvenciákkal beindított kis interferencia RNS/siRNS technikával: a transzgén megoldások beláthatatlan evolúciós következményei, a szabályozás hiányosságai, a génmódosítást övező általános idegenkedés újabb biológiai megoldás felé nyitott kaput a vektor kontrollban. 2 napos Aedes aegypti rovarban a hím jelleget meghatározó testis-specifikus géneket (10 gén) és a női nem kialakításáért felelős gént szubtraktív nukleinsav hibridizációval azonosították. A hím jelleget meghatározó és a női nem kialakításáért felelős, előbbiek szerint azonosított specifikus génszekvenciákat célzó dsRNS szekvenciákat állítottak elő teljes báb ill. korai kifejlett rovar összRNS-ből. Az így kapott célszekvencia-specifikus dsRNS-kel 'etettek' moszkító lárvákat (baktérium közvetített bevitel) és bábokat (injektálás). A dsRNS-k által a célszekvenciákon beindított siRNS funkciók (transzkripciós/poszttranszkripciós lekapcsolás) stabil hímsterilitást és a női nem kialakulásában is stabil gátlást eredményeztek. Az eljárás előnye, hogy nincs szükség besugárzásra, transzgén megoldásokra, hím- vagy nőstény szelekcióra, mert egy klasszikus eukarióta molekuláris védőmechanizmus beindításával állítja elő a nemi meghatározottság nélküli rovarokat úgy, hogy a bevatkozás célszekvencia specifikus, ezáltal a rovarok életfunkcióiban (> párosodási versenyképesség) nem várható módosulás. A módszer gazdaságos, nagyüzemi léptékben is kidolgozható és további vektor fajokra is alkalmazható.  [Whyard S. et al. (2015):  Silencing the buzz: a new approach to population suppression of mosquitoes by feeding larvae double-stranded RNAs       Parasit Vectors. 2015; 8: 96.  doi: 10.1186/s13071-015-0716-6.]   
  • RNS-vezérelt, CRISPR/Cas9 közvetített genom szerkesztés (II. típus): prokarióta adaptív védekező mechanizmus, amelynek eredménye a prokarióta genomba épült idegen nukleotid szekvenciák (plazmid, vírus) feldarabolása, öröklődő átszerkesztése. A módszer főszereplői: CRISPR (clustered Regularly Interspaced Short Palindromic Repeats ≡ nyalábokba rendeződött, szabályos térközökkel ismétlődő rövid palindrom szekvenciák) és Cas9 (CRISPR associated 9 ≡ CRISPR társult kétszálú dsDNS hasító endonukleáz). A folyamat lényege: CRISPR térköz szekvenciák+ismétlődő szomszédos palindrom szekvenciák átírása teljes RNS-re > teljes RNS-ből transzaktiváló tracrRNS kialakulása > teljes RNS-ből a térköz szekvenciákra komplementer crRNS kialakítása tracrRNS segítségével > tracrRNS hibridizál komplementer palindrom szekvenciához > RNáz III enzim aktiválódik > szabaddá váló tracrRNS és crRNS asszociációs komplexet képez Cas9 enzimfehérjével > a komplex Cas9 aktivitás, azaz a hasítás célpontja a crRNS szekvenciával komplementer térköz-dsDNS (célgén szekvencia) > a hasított végű DNS szakaszok javítása DNS-hibajavító mechanizmussal ('nonhomologous end joining'). Eredmény: deléció, inszerció (mutáció), szerkesztett célgén szekvencia. A módszer előnye: az integrált plazmid/vírus szekvenciák hasításával/feldarabolásával ('szerkesztésével') kialakult szekvenciák az utódokba öröklődnek ('genetikai memória'). Az Aedes aegypti populációkban végzett kísérletek tapasztalatai a CRISPR/Cas9 plazmid konstrukció alkalmazásában további fejlesztéseket sürgetnek. [Dong S. et al.(2015): Heritable CRISPR/Cas9-Mediated Genome Editing in the Yellow Fever Mosquito, Aedes aegypti PLoS One. 2015; 10(3): e0122353.doi: 10.1371/journal.pone.0122353] 

11
  • Biológiai kontroll a citoplazmatikus endoszimbionta baktérium Wolbachia pipientis alkalmazásával.   Az idevezető tapasztalatok:  
1. Az arbovírus (arthropode borne virus ízeltlábú hordozó vektorral közvetített vírus) terjedése több tényező, így a vírus, a hordozó rovar (vektor) és számos mikrobiális komponens kölcsönhatásának függvénye. Tapasztalati tény, hogy a Wolbachia-mentes ecetmuslica (Drosophila melanogaster) populációkra fatális Drosophila C (RNS) vírusfertőzés a Wolbachia-endoszimbiózisban élő ecetmuslica populációkban késleltetett vagy csökkent mértékű pusztulást, továbbá, késleltetett vagy csekély vírus-akkumulációt eredményezett. A kizárólag RNS vírusokkal szemben érvényesülő védőhatás alapja a Wolbachia nagyarányú (nagy denzitás) citoplazmatikus (szomatikus és reproduktív sejtekben egyaránt) jelenléte. Feltételezhető, hogy a Drosophila (és ugyanígy a moszkító) sejtek tápanyag- és energiaforrásainak eléréséhez (lipofil?) verseny alakul ki a parazita vírus, a citoplazmatikus endoszimbionta baktérium és a vektor (gazdasejt) között, így a baktérium nagy denzitása evolúciós előny. A Wolbachia endoszimbiózis (RNS) vírusellenes védőhatását összefüggésbe hozzák reaktív oxigén intermedierek (ROI) felszaporodásával, szabályozó (géncsendesítő) miRNS-k fokozott aktivitásával, és a vektor szervezetben provokált immunválasszal is. [Johnson K.N. (2015): The Impact of Wolbachia on Virus Infection in Mosquitoes   Viruses 7: 5705–5717.   http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4664976/]  
2. Dalos szúnyogban (Culex pipens) első alkalommal 1924-ben mutatták ki Wolbachia jelenlétét; az eltérő mikrobiomok miatt mégsem otthonos valamennyi moszkító nemzetségben. Wolbachia bevetése patogén vírust hordozó rovarok (vektorok) biológiai kontrolljában arra a megfontolásra épül, miszerint ez a citoplazmatikus endoszimbionta a gazdaszervezet reprodukcióját manipulálva biztosítja saját reprodukciójának elsőbbségét, miáltal a gazdaszervezetben deformitások keletkeznek: partenogenezis, feminizáció (> Wolbachia citoplazmatikus túlélése a vertikális transzmisszióban), hím egyedek pusztulása (> hibák a hím szaporító sejtek DNS csomagolásában), citoplazmatikus inkompatibilitás (Wolbachia-mentes utódok korai egyedfejlődése sérül). 
Drosophila eredetű, eltérő aktivitású Wolbachia törzsekkel 'transzinfektáltak' többek között Aedes aegypti  és  Aedes albopictus moszkítókat. A vad populációkhoz viszonyítva tanulmányozták viselkedési formáikat, "fitness" (párosodási versenyképesség) paramétereiket. A tapasztalatok szerint a 'transzinfektált', eltérő aktivitású Wolbachia törzsek eltérő eredményeket adtak.  [Jeffries C.L., Walker T. (2016): Wolbachia Biocontrol Strategies for Arboviral Diseases and the Potential Influence of Resident Wolbachia Strains in Mosquitoes   Curr Trop Med Rep. 2016; 3: 20–25.  http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4757633/   
          Felmerülő kérdések: 
1. a  <patogén vírus + endoszimbionta Wolbachia + vektor moszkító>  triászban az egyes szereplők milyen evolúciós manőverrel kompenzálják a 'transzinfekció' biológiai nyomását?   
2. horizontalis (szomatikus) és vertikalis (reproduktív) transzfer egyaránt érvényesül a Wolbachia szaporodásban. Transzinfektált állapotából a Wolbachia mit, milyen mechanizmussal és hova visz magával?
  G-15                              G-15                                    G-15

2016. június

Zika fertőzés korai szakaszában az interferon-indukált transzmembrán fehérjék (IFITM) preventív hatásáról számol be egy tudományos közlemény lentivírus-IFITM konstrukcióval stabilan transzdukált HeLa, Vero, és A549 sejttenyészetekben [Savidis G. et al.(2016/): The IFITMs Inhibit Zika Virus Replication  DOI: http://dx.doi.org/10.1016/j.celrep.2016.05.074]. A megfigyelések szerint a patogén vírusfertőzések korlátozásában szereplő IFITM fehérjék között IFITM1 és IFITM3 hatása volt ígéretes. Utóbbi kettő közül, a gazdasejtben mért vírus-RNS mennyiség alapján, IFITM3 bizonyult erőteljesebb védelemnek a vírusfertőzés korai szakaszában. Feltételezik, hogy IFITM3 közvetlen hatást gyakorol a gazdasejtmembránra és/vagy a vírusmembránra, ezért elmarad a membránfúziós pórus-képzés, miáltal a vírusgenom és a társult kulcsenzimek nem jutnak be a gazdasejtbe. Tekintve, hogy a sejtekben alapszinten az IFITM3 génexpresszió a legerősebb, feltételezhető, hogy a Zika fertőzés korai szakaszában IFITM3 a beindítója az interferon-indukált génexpressziós láncfolyamatnak. Úgy tűnik, a természetes immunitás komponenseként számon tartott IFITM fehérjék a patogén vírusfertőzés korai, döntő szakaszát jelentősen módosíthatják. Ennek kísérletes megerősítése még hiányzik (pl. IFITM-hiányos kísérletes in vivo modellek).

G-14

2016. június-július-augusztus

A Zika vakcinát célzó fejlesztések preklinikai szakaszának legfrissebb eredményei szerint a kísérletes plazmid DNS vakcina {Zika vírus teljes 
immunogént (pre-membrane + Env komponens) kódoló expressziós rendszer, VAGY csak Env immunogént kódoló expressziós rendszer}, és az inaktivált Zika vírus {klasszikus oltóanyag} vakcina hatékonyan működik egér és Rhesus majom kísérleti állatokban.
Vizsgálati
Zika forrás: egymástól 5 aminósavban eltérő vírusizolátumok az ázsiai ZIKV16 vonalból (ZIKV-BR/Brazília ZKV2015 > BeH815744  és  ZIKV-PR/Puerto Rico > PRVABC59).

Egér Modell
Immunogenitás vizsgálatok: Balb/c egerek (5-10/csoport) egyszeri immunizálása (50 μg DNS vakcina/i.m.). Immunizálást követő harmadik héten ELISA teszt a specifikus ellenanyagok kimutatására.  
A tapasztalatok: 
  • A teljes (pre-membrane + Env) DNS vakcina a csak Env immunogént tartalmazó DNS vakcinához képest magasabb Env-specifikus ellenanyag titert eredményezett, miközben pre-membrane specifikus ellenanyag válasz nem volt kimutatható. 
  • A teljes (pre-membrane + Env) DNS vakcina Zika vírus specifikus neutralizáló ellenanyagokat generált (mikroneutralizációs teszt). 
  • A teljes (pre-membrane + Env) DNS vakcina Env-specifikus TCD4+ és TCD8+ limfocita választ indukált (IFN-γ ELISPOT teszt és multiparaméteres intracelluláris citokin festés). 
A DNS vakcina protektív hatékonyságának bizonyítása: Balb/c immunizált és kontroll egerek i.v. fertőzése az immunizálást követő 4. héten {ZIKV-BR vagy ZIKV-PR / 105 vírus (102 PFU)}. A gazdaszervezet vírusterhelésének mennyiségi ellenőrzése RT-PCR módszerrel történt. 
A tapasztalatok: 
  • Kontroll állatokban kb. 6 nap alatt kialakul a viremia. 
  • A teljes (pre-membrane + Env) DNS vakcina a különböző vizsgálati időpontokban (n = 10) a  ZIKV-BR  viremiat kivédte (vírusszám < 100 kópia/ml). Ugyanígy, védelem volt tapasztalható az immunizálást követő 8. héten történő vírusfertőzés nyomán is. A teljes (pre-membrane + Env) DNS vakcina védelmet nyújtott  a ZIKV-PR  fertőzést követően is. 
 Immunogenitás vizsgálatok: Balb/c egereknek (5/csoport) egyszeri, 1 μg inaktivált Zika vírus vakcina (Puerto Rico PRVABC59 törzs / i.m. vagy s.c.).  A generált ellenanyag ellenőrzése ELISA módszerrel történt.
A tapasztalatok: 
  • Az inaktivált Zika vírus vakcina intramuscularis úton magasabb ellenanyag titert eredményezett, mint subcutan úton. Mindkét bejuttatási mód Zika vírus specifikus neutralizáló ellenanyagokat generált. 
  • Immunizálást követő 4. héten parenteralis vírusfertőzés (i.v.) ZIKV-BR törzzsel; protektív védelem az intramuscularis úton immunizált állatokban.  
Adoptív transzfer: IVIG (intravénás immunglobulin bejuttatás)
Teljes (pre-membrane + Env) DNS vakcinált (ZIKV-BR) Balb/c egér szérumból tisztított IgG vírusellenes protektív hatása a recipiens szervezetben arányos a donor szervezetben kialakult Env-specifikus ellenanyag titerrel. 
Azaz: az IgG-vel átvihető vírusellenes védelem feltétele, hogy az Env-specifikus ellenanyag titer egy küszöbértéket meghaladjon.
Larocca R.A., Abbink P. (+24) (2016): Vaccine protection against Zika virus from Brazil     Nature Letter   Accelerated Article Preview published online 28 June 2016


Rhesus Modell
Immunogenitás vizsgálatok: 16 Rhesus majomnak s.c. bejuttatott inaktivált Zika vírus vakcina (5 μg/állat) az immunizálás 0. és 4. hetében. A generált ellenanyagok ellenőrzése ELISA módszerrel történt. 
A tapasztalatok: 
  • Az első immunizálás után két héttel az inaktivált Zika vírus vakcina a kezelt állatokban Env-specifikus ellenanyagokat és Zika vírus specifikus neutralizáló ellenanyagokat (mikroneutralizációs teszt) generált. A második immunizálást (4.hét) követően, a 6. héten a korábbihoz képest fokozott ellenanyag titert mértek. A kontroll állatokhoz képest a vakcinált majmok többségében Env-specifikus mérsékelt sejtes immunválasz is kialakult (IFN-γ ELISPOT teszt).
Az inaktivált Zika vírus vakcina protektív hatékonyságának bizonyítása: immunizált és kontroll Rhesus majmok s.c. fertőzése {ZIKV-BR vagy ZIKV-PR / 106 vírus (103 PFU}. A gazdaszervezet vírusterhelésének mennyiségi meghatározása RT-PCR módszerrel történt, a vírus fertőzöképességét Vero sejttenyészetben igazolták.
A tapasztalatok: 
  • Kontroll majmokban a fertőzést követő 6-7 napon belül kialakul a viremia. A vírus a 3. napon kimutatható a vizeletben és a cerebrospinalis folyadékban (CSF), a 7. napon a colorectalis és a cervicovaginalis váladékban. A plazma vírusterhelésben a ZIKV-BR és a ZIKV-PR nem mutatott jelentős eltérést.  
  • Inaktivált Zika vírus vakcinált majmok vírusfertőzése kivédhető volt (vér, vizelet, CSF, colorectalis és cervicovaginal váladékban mért vírusszám < 100 kópia/ml)
Adoptív transzfer: IVIG
  • Inaktivált Zika vírus vakcinált majmokból (8. hét) plazma-IgG frakciót izoláltak (protein-G affinitás kromatográfia)az így kapott IgG készítménnyel Balb/c egereket infundáltak. Ezt követte a vírusfertőzés {ZIKV-BR /105 vírus (102 PFU)}. A tisztított IgG-dózis függvényében vírusellenes védelmet (magas dózis) ill. csökkent virémiát (alacsony dózis) tapasztaltak. 
  • Fentiek szerint izolált majom-IgG készítménnyel naďve Rhesus majmokat infundáltak. A vírusfertőzést {ZIKV-BR/106 vírus (103 PFU)} követően a magas IgG-dózist fogadó állatok egyikében vírusellenes teljes védelmet tapasztaltak, a másikban pedig gyenge virémia jeleit figyelték meg a 3-5. napon. A szubterápiás IgG koncentráció nem kedvezett a vírusreplikációnak. 
Összegezve: a rágcsálókkal és főemlősökkel szerzett tapasztalatokból következik, hogy a Zika vírus elleni passzív védelem kialakításában ígéretes az inaktivált Zika vírus vakcinált donorokból származó IgG adoptív transzfere.
Abbink P. , Larocca R.A. (+ 36) (2016): Protective efficacy of multiple vaccine platforms against Zika virus challenge in rhesus monkeys      Science  04 Aug 2016:   



 666 

2016. szeptember


A 2016. szeptember 15-ig összesített WHO Situation Report  többek között arról tájékoztat, hogy a Zika vírus (ma ismert) két származási vonala Zika-Afrika és Zika-Ázsia.
  • Zika-Afrika Afrikában fordul elő és legutóbb nukleinsav szekvenálással jellemeztek hét regisztrált fertőzést Guinea-Bissau területén.
  • Zika-Ázsia törzseket Ázsiában, a Csendes-óceán nyugati régióban, és az amerikai kontinensen írtak le.
  • Neurológiai komplikációk a 2007 utáni Zika-Ázsia vírustörzsekhez köthetők (ami nem szűkítheti le a megfontolásokat egy származási vonalra, miközben aláhúzza a korszerű diagnosztika szükségességét).
  • 2007 utáni Zika-Ázsia vírustörzseket izoláltak Francia Polinézián (2013 óta), az amerikai kontinensen (2015 óta), Cabo Verde-n (2016).
  • 2007 óta összesen 72 országban/területen számoltak be moszkító-közvetített Zika transzmisszióról, közülük  70 ország/terület első beszámolója 2015-ben született.
  • 2016. februártól van ismeretünk a 'nem-moszkító' (ember) által közvetített Zika fertőzésről (amerikai kontinensen öt ország jelzése, európai kontinensen hat ország jelzése, Csendes-óceán nyugati régióban egy ország jelzése).
  • 20 ország/terület beszámolója utal a központi idegrendszer veleszületett fejlődési rendellenességei és a Zika fertőzés közötti potenciális összefüggésre.
A Zika vírus molekuláris evolúciója, amely a vizsgálatok szerint vírusgazda és hordozóvektor specificitás nélkül, genetikai rekombináció segítségével zajlik, jelenleg három elkülöníthető genotípus kialakulását; a kelet-afrikai (kb. 1892-1943 periódus), a nyugat-afrikai (több hullámban, kb. 1935-1940; kb. 1950-1960; kb. 1965-1985, kb. 1995), és az ázsiai (kb. 1960) csoport megjelenését eredményezte. A filogenetikai analízis eredményei nyomán feltételezhető, hogy a vírus Kelet-Afrikából terjedt Nyugat-Afrikába és Ázsiába, majd a Csendes óceán térségébe és az amerikai kontinensre.
2015. eleje: az Észak-Brazíliában megtelepedett Zika vírus genomja a 2013-ban Francia Polinézián izolált vírusgenomhoz hasonló; utóbbi az ázsiai csoportba tartozik. 
2015. december: Guatemala és Puerto Rico területén megtelepedett Zika vírus nukleinsav szekvenálása (NGS = next generation sequencing) és evolúciós értékelése során (GenBank KU501215/Puerto Rico PRV-ABC59; GenBank KU501216/Guatemala 8375; GenBank KU501217/Guatemala 103344) kiderült, hogy a Guatemala és Puerto Rico Zika genom hasonlít az Észak-Brazil és a Francia Polinézia vírusgenomhoz; valamennyi az ázsiai csoportba tartozik.

A nyugati féltekén izolált Zika vírusgenomok közötti nukleotid szekvencia azonosság >99%. 

A nyugati féltekén izolált Zika vírusgenom szekvenciák mintegy 89% azonosságot mutatnak Kelet- és Nyugat-Afrika  Zika vírusgenom szekvenciákkal.  

G-14-1



2016. október-november

WHO Situation Report, 2016. október 13.  (összehasonlításként ld. WHO Situation Report, 2016. szeptember 15.)
  • 2007 óta 73 ország/terület jelzett moszkító-közvetített Zika vírus transzmissziót.   
Szeptemberben ez a szám: 72 ország/terület.
  • Fenti 73-ból 67 ország/terület először 2015-ben jelezte a fertőzést. 
Szeptemberben ez a szám: 70 ország/terület.
  • 22 ország/terület beszámolója utal a központi idegrendszer veleszületett fejlődési rendellenességei és a Zika fertőzés közötti potenciális összefüggésre. 
→ Szeptemberben ez a szám: 20 ország/terület.
Ez utóbbi, a Zika neurotropizmus és annak messzemenő lehetséges következményei számos szakmai vitát indukáltak, amelyekben jelentősen eltérő szakmai álláspontok is a felszínre kerültek.
Az alábbiak erre mutatnak két példát.

Összegzés/1
Jing Wu et al. (5 October, 2016): Available Evidence of Association between Zika Virus and Microcephaly   Chin Med J (Eng). 129: 2347-2356.   
Szerzők szerint a terhesség alatti Zika vírusfertőzés és a veleszületett, multifaktoriális microcephalia fejlődési rendellenesség között feltételezett ok-okozat összefüggés az eddig publikált, PubMed-ben fellelhető tanulmányok alapján nem meggyőző. A vizsgált időkeret: a vírus emberben történt első kimutatásától (Nigéria, 1950) napjainking (2016. május 27-ig)        
Kérdőjelek és hiányzó láncszemek
? vírus-exponált terhesség következetes követése; kidolgozott laboratóriumi vírustesztek + immuntesztek +              ultrahang vizsgálatok ?
?  érintett ország/terület gazdasági helyzete, élelmezési állapotok ?
?  interferencia további vírus-, bakterialis, parazita fertőzöttséggel ?
?  microcephalia diagnosztika standardok ?
?  milyen vírusmutációk vezettek a 2015. őszén felgyorsult és Latin-Amerikában kiszélesedett járványhoz ?
?  Zika neurotropizmus mechanizmusa ?

Összegzés/2
Jin-Na Wang and Feng Ling (20 October, 2016): Zika Virus Infection and Microcephaly: Evidence for a Causal Link   Int J Environ Res Public Health. 13: 1031-1054.
Szerzők a Zika vírusfertőzés és a veleszületett, multifaktoriális microcephalia fejlődési rendellenesség között feltételezett ok-okozat összefüggés megítélésében Összegzés/1-hez képest kevesebb fenntartással kezelik az eddigi irodalmi adatokat. Okfejtésüket a jelenleg folyamatban lévő brazil vizsgálatokról készített előzetes beszámolóval megerősítik.
Megerősítő ténynek tekintik a placenta chorion boholyban és az agyszövetben kimutatott vírus partikulumokat. Ezzel szemben Jing Wu et al. (Összegzés/1) hiányolta például a vér- és vizeletminták időarányos levételét és laboratóriumi vizsgálatát. Hasonlóképpen, a Zika fertőzöttekben tapasztalt micrcephalia patogenezist Jing Wu et al. az eddig publikált eredmények alapján feltáratlannak minősíti, és Jin-Na Wang et Feng Ling  értékelésétől eltérően úgy véli, az egér kísérletek nem hozhatók fedésbe a human esetekkel.
 
Mindkét összegzés nélkülözhetetlennek ítéli a nem-human főemlős kísérletek bevonását.

Lépések a fenti nézeteltérések feloldása felé:
Első prospektív eset-kontroll vizsgálat (Brazília, 2016. január 15 - május 2.), előzetes beszámoló:
[de Araújo TVB (+19): Association between Zika virus infection and microcephaly in Brazil, January to May, 2016: preliminary report of a case-control study  
http://www.thelancet.com/journals/laninf/article/PIIS1473-3099(16)30318-8/fulltext]
Nyolc közkórházban (Recife, Brazília) 32 kisfejű újszülött és 62 egészséges újszülött (kontroll: egyező lakókörzet, egyező várható születési időpont, kisfejűségtől mentes) baba vizsgálata. A 32 kisfejű újszülött között 13 (41%) baba esetében laboratóriumi megerősítést nyert a Zika fertőzöttség. A kontroll babáknál Zika fertőzöttség nem volt kimutatható.
Szérum és cerebrospinalis folyadék minták szerológiai és kvantitatív RT-PCR analízise Zika-specifikus IgM és Zika vírus kimutatására. Anyai szérum vizsgálata Zika és Dengue vírus plakk redukciós neutralizációs teszttel (PRNT).

Folyamatban:
prospektív kohorsz vizsgálatok a Zika fertőzés és a veleszületett microcephalia között feltételezett ok-okozat összefüggés megerősítésére.
A vizsgálatok előzetes beszámolói: 
Brazília
[Brasil P, Pereira JP, Jr, Raja Gabaglia C, Damasceno L, Wakimoto M, Ribeiro Nogueira RM, et al.(+14): Zika virus infection in pregnant women in Rio de Janeiro – Preliminary report. N Engl J Med. 2016 [Epub ahead of print]. doi: 10.1056/NEJMoa1602412.]
Kolumbia
[Villamil-Gómez WE, Mendoza-Guete A, Villalobos E, González-Arismendy E, Uribe-García AM, Castellanos JE, et al. Diagnosis, management and follow-up of pregnant women with Zika virus infection: A preliminary report of the ZIKERNCOL cohort study on Sincelejo, Colombia. Travel Med Infect Dis. 2016;14:155–8. doi: 10.1016/j.tmaid.2016.02.004.]
 
2016 november: toborzás Fázis 1 klinikai vizsgálatra > NCT02963909
Human klinikai vizsgálatba lép az első Zika vakcina jelölt: alumínium-adjuvált, tisztított, inaktivált Zika vírus vakcina (ZPIV) Fázis I vizsgálata.
Randomizált, kettősvak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat a megelőzés, a biztonságosság, a hatékonyság, az immunogenitás követésére egészséges (Flavivírussal még nem találkozott és Flavivírussal már találkozott) 18-49 éves, mindkét nembeli önkéntesekben. Adatgyűjtés tervezett befejezése: 2018. május.
(Forrás: ClinicalTrials.gov)


G-14-2




2016. november-december


Zika - Dengue keresztneutralizáló ellenanyag és a Zika prevenció
Röntgen-krisztallográfiás és krio-elektronmikroszkópos tanulmányok igazolják a Zika vírusfelszíni és a Dengue vírusfelszíni 'E(envelope) glikoproteinek dinamikus konformáció-változásait a fertőzés korai szakaszában, azaz a vírus- és a célsejtfelszín specifikus kölcsönhatása (vírus megtapadás, dokkolás), majd a vírusfelszín és a célsejt (vagy a célsejt endoszóma kompartmentjének) membránfúziója során. Utóbbi membránfúzió a vírusfertőzés folyamatának meghatározó, kritikus lépése; kísérletes tapasztalatok szerint ezt gátolja a Dengue-fertőzött betegből izolált Zika-Dengue keresztneutralizáló ellenanyag, amely az 'E' glikoproteinek aktuális konformációjával ("szuper szerotípus") "rögzíti" a felszíni topográfiát. E tapasztalatok lehetőséget nyújtanak a Dengue és a Zika vírusfertőzés szimultán megelőzésére (> vakcina fejlesztés), továbbá, a diagnosztikai időablak megbízható kiszélesítésére (> szerodiagnosztikai teszt fejlesztés). 
Bizonyíték-1
Dengue-vírusburok 'E' glikoprotein-dimer epitópok
ellen termelődött, mind a négy Dengue szerotípust neutralizáló human ellenanyag (EDE) hatásosan neutralizálja in vitro sejttenyészetek (Vero sejtek) Zika fertőzését. 
[Barba-Spaeth G. et al. (+15): Structural basis of potent Zika–dengue virus antibody cross-neutralization  Nature 536, 48–53  (2016)  doi:10.1038/nature18938]

Bizonyíték-2
Dengue vírusra specifikus human immunglobulin H és L lánc variábilis régió szekvenciák klónozása plazmidokban > plazmidokkal human HEK293T sejtek tranziens transzfektálása > termelődött szolubilis C10 monoklonalis ellenanyag tisztítása > IgG-Fab fragmentum előállítása > Fab fragmentum in vitro reakcióban Zika vírussal (pH=8.0; pH= 6.5; pH=5.0)  >>> 'E' glikoprotein dimer + Fab fragmentum kölcsönhatás krio-elektronmikroszkópos analízise.
[Zhang S. et al. (+10): Neutralization mechanism of a highly potent antibody against Zika virus  Nature Communications 7, Article number: 13679 (2016) doi:10.1038/ncomms13679]



14-3



13Fókuszban a HIV/AIDS vírus
Előzmények  
A Retroviridae családba / Lentivirus nemzetségbe sorolt HIV (human immunodeficiency virus) burokkal ellátott ikozaéder vírus (genomban 9749 nukleotid, két (+)RNS szál). A vírusburok felszínén glikoprotein (gp) nyúlványok, gp120/gp41 heteroduplexekből alakult speciális térszerkezetű trimerek közvetítik a célsejthez kötődést. Produktív fertőzés során a vírus a gp120/gp41 glikoproteinek révén a természetes és az adaptív immunválasz elemek (makrofág sejtek, dendritikus sejtek, CD4+ T limfociták) felszíni receptoraihoz és koreceptoraihoz (CD4 … kemokin receptor CCR5 … kemokin receptor CXCR4) kötődik, majd a gazdasejt membránnal fuzionálva, a kiváltott jelátviteli útvonalak segítségével a fogadó sejteket bénítja-károsítja. A folyamatot felerősíti a fertőzött sejtekben beinduló vírusszaporodás (reverz transzkripció) és a vele társult mutációk sokasága, az élő és elhalt sejtekből kiszabaduló virionok által a további célsejtek károsítása, majd sokéves latencia időt követően, a kiterjedt vírusterhelés az esetek túlnyomó többségében fatalis immunhiányos állapotba (Aquired Immunodeficiency Syndrome-AIDS) juttatja a fertőzött gazdaszervezetet.
A HIV főemlősöket célzó altenatívája, a SIV (simian immunodeficiency virus) okozta fertőzés a fentiekhez hasonló állapotokat idéz elő majmokban, leginkább az emberszabásúakban, eddigi ismereteink szerint Afrikában. Az 1999-ben csimpánzokban kimutatott SIVcpz vírustörzs genetikailag már majdnem megegyezett a human HIV-1 vírussal, és a füstös cerkófban (óvilági majmok) kimutatott SIV közeli rokonságot mutatott a HIV-2 vírussal.
Feltételezik, hogy a fent említett SIVcpz  vírustörzs két különböző SIV törzs találkozásából (horizontális transzfer) származik azáltal, hogy egymástól genetikailag eltérő SIV törzzsel fertőzött, kisebb termetű majmok levadászását és elfogyasztását követően a predátor csimpánz az elfogyasztott préda majmok SIV törzseinek hordozójává vált, amely vírustörzsek így egymással kombinálódhattak, majd további csimpánzokban megerősödve, idővel, ugyancsak predátor-préda megoldásban átléphették a csimpánz-ember gátat is. Utóbbi jelenség 1920 tájékán, Kinshasa – DR Congo területén történhetett. A human gazdaszervezetben ezután már mint HIV folytathatták életciklusaikat, a HIV-1 vírustörzs különböző vonalaiban (HIV-1 M,N,O,P), valamint a leggyakoribb M vonalra jellemző altípusokban (A,B,C,D,F,G,H,J,K).
A HIV-1-től eltérő HIV-2 vírus hasonló „táplálkozási” útvonalon érkezhetett a human szervezetbe, de ebben az esetben feltehetően a füstös cerkóf vírusgazda volt a préda. Első kimutatása óta a HIV-2 vírus elterjedtsége többnyire Nyugat-Afrikára korlátozódik (Bissau-Guinea, Senegal). A HIV-2 fertőzés az esetek zömében nem vezet fatalis AIDS szindrómához. Ahol ez mégis megtörtént, ott egyértelműen kimutatható volt a HIV-1 virionok elsöprő többsége.
Biogeográfiai adatok szerint napjainkra a HIV-1 M vonal ’B’ altípusa a legelterjedtebb.
[Részletesen > Paul M. Sharp and Beatrice H. Hahn(2011):  Origins of HIV and the AIDS Pandemic. Cold Spring Harb Perspect Med. Sep; 1(1): a006841   http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3234451/   és   http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/aids/virus/tree.html]

9

Az ENSZ 2015. évet záró UNAIDS programfüzetében 36,9 millió HIV-fertőzött szerepel a 2014. évre vetítve. Közöttük 17,1 millió nincs is tudatában fertőzött állapotának. Globális léptékben ugyan csökkent a fertőzöttek száma, mégis, 2014-ben 2 millió új HIV fertőzöttről és 1,2 millió AIDS beteg elhalálozásáról tájékoztattak az adatok. [http://www.unaids.org/sites/default/files/media_asset/AIDS_by_the_numbers_2015_en.pdf]

Ami másfél évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen volt; a 2015. júniusi állapotok szerint 15,8 millió HIV fertőzöttnek volt hozzáférése anti-retrovírus terápiához. A terápiás lehetőségek hozzáférhetőségével számolva a 2030-ig kitűzött cél: leszámolni az AIDS járvánnyal. Az előbbit támogató közbenső cél 2020-ig: a HIV fertőzöttek 90%-a legyen tudatában fertőzött állapotának, utóbbiak 90%-ának legyen hozzáférése anti-retrovírus terápiához, és ez utóbbiak 90%-ában a kezelést követően a vírusszám jelentősen csökkenjen. További közbenső cél: a jelenlegi számadatok 75%-ával csökkenjen az új HIV fertőzöttek száma, és a nulla értéket érje el az intrauterin és postnatalis (szoptatás) fertőzések (azaz a vertikális transzmisszióval kialakult fertőzések) száma.   
A fertőzött régiókkal, közöttük a forrásszegény országokkal hangsúlyozottan számolva, a közbenső célok elérésének kalkulált költsége 2020-ra  31,1 milliárd US $, amely csúcsot követően a program költségigénye várhatóan csökkenni fog.


A HIV fertőzöttek létszám csökkenését ismertető UNAIDS adatok az anti-retrovírus terápia hozzáférhetőségét, a  vírus-célsejt kölcsönhatást, a vírusszaporodás egyes lépéseit támadó gyógyszerek hatásosságát, fejlesztésük szükségességét hangsúlyozzák. Mégis, napjainkra a HIV elleni küzdelem legfőbb célja a vírust neutralizáló ellenanyag kialakítása, amely az anti-retrovírus terápia kiegészítéseként jó válasz lenne a prenatalis és postnatalis fertőzések ellátásában, de leginkább a fertőzések megakadályozásában, ami az érintett államok gazdasági mutatóiban is pozitív elmozdulást eredményezne. A vakcina tervezés legnagyobb kihívása a HIV burok antigén determinánsainak gyors változékonysága (fokozott szaporodási rátát kísérő fokozott mutációs ráta okozta fokozott változékonyság a vírusburok felszíni epitópokban).

A fenti motivációk nyomán a vakcina kutatásban és tervezésben érdekes, szemléletváltó megközelítések kerültek bemutatásra [Összefoglalva > So Youn Shin (2016): Recent update in HIV vaccine development. Clin.Exp.Vaccine Res. http://dx.doi.org/10.7774/cevr.2016.5.1.6.].

Az egyik kiemelendő megközelítés arra az ismert megfigyelésre épít, miszerint HIV fertőzött egyedek mintegy 20%-ának  vérében a vírusfertőzést követő 2-3 év múlva un. általános neutralizáló ellenanyagokat (broadly Neutralizing Antibodies=bNAbs) sikerült kimutatni. Ezek az ellenanyagok a 2-3 éves evolúciós szelekció után képesek voltak semlegesíteni a felszíni antigenitásukban eltérő különböző vírus izolátumokat, és főemlősökbe juttatva (passzív transzfer) a bNAbs ellenanyagok a már megfertőzött állatokban visszafogták a virusszaporodást, a nem fertőzött állatokban pedig gátolták a fertőzést. Nincs adat a bNAbs (passzív transzfer) hatásosságáról emberben. 
Előbbiek alapján kísérleti cél lett a bNAbs előállítása aktív immunizálással. Az ilyen általános neutralizáló ellenanyagok kísérletes előállításához különböző, mesterségesen szerkesztett HIV burokfehérjékből készítettek immunogén anyagot. Megállapították, hogy a HIV burokfehérje szerkesztés és az immunizálás sikere az első immunogén komponens csíravonal B sejthez kötődésétől függ, attól, hogy aktiválja-e azt a kevés B sejt előalakot (prekurzor B sejtek), amelyek potenciálisan képesek általános neutralizáló ellenanyagokat termelő B sejtekké fejlődni. A közleményben vakcina-jelölt HIV immunogén anyag  tervezéséről számolnak be [Joseph G. Jardine, Daniel W. Kulp,  Colin Havenar-Daughton (+19) (2016): HIV-1 broadly neutralizing antibody precursor B cells revealed by germline-targeting immunogen. Science:  351:  1458-1463].  

A másik kiemelendő megközelítés egy két évvel korábbi közleményben olvasható. Tartalmában eddigiektől eltérő dinamikus gondolkodást, paradigma váltást tükröz.  
Ez a munka arra épít, hogy normál testhőmérsékleten (37 °C) történő HIV fertőzés során a vírus és a célsejt felszíni kölcsönhatását, valamint a későbbi membránfúziót meghatározó felszíni glikoprotein epitópok (gp120/gp41 … CD4 … CCr5/CXCR4 hármas komplex) a fúziót megelőzően állandó változásban, mozgásban, kölcsönhatásban vannak (térszerkezet módosulatok, indukált felszíni expozíció vagy takarás, egymáshoz közeledés vagy távolodás). Ezek az átmeneti, prefúziós felszíni mintázatok rövid életűek, gyorsan változnak, így az immunrendszernek nincs ideje a felismerésre, a specifikus ellenanyag termelésre (ld. korábbi vakcina tervezések sikertelensége). Tekintve, hogy a vírusburok és a sejtmembrán kölcsönhatása, majd fúziója hőmérsékletfüggő folyamat, a prefúziós felszíni átmeneti epitóp mintázatok hőmérsékletfüggő (<25°C) szinkron rögzítésével az éppen megformálódott epitóp kölcsönhatás tartósítható, a fúzió megakadályozható.
Az előzetes megfontolásoknak megfelelően, in vitro rendszerben vírus donor B sejteket tenyésztettek vírus akceptor T sejtekkel, majd különböző hőmérsékleteken (<25°C) történt prefúziós szinkron rögzítést követően a kapott epitóp mintázatokat 0,05% formaldehiddel tartósították. Az így „tervezett” antigénekkel immunizáltak egereket. A termelt monoklonalis ellenanyagok nem reagáltak a klasszikus, statikus vírus epitópokkal. Az elvárások szerint az így „tervezett” antigének által előállított bNAbs kiiktatják majd a vírus és a célsejt közötti membránfúziót, azaz a produktív HIV fertőzéshez vezető lépést.

10

A fentiek szerinti „antigén tervező” rendszer előnye, hogy más vírusokra is alkalmazható, továbbá, alapul szolgálhat topikális (helyileg ható) mikrobicid anyagok fejlesztéséhez is.     
[Tuckweng Kok, Adriana Gaeguta, John Finnie, Paul R Gorry, Melissa Churchill and Peng Li (2014): Designer antigens for elicitation of broadly neutralizing antibodies against HIV. Clinical & Translational Immunology  3, e24;  http://www.nature.com/cti/journal/v3/n9/full/cti201422a.html]

A prefúziós szinkron rögzítés egyik változataként értelmezhető az a később (2016) megjelent közlemény, amelyben a HIV-1 vírusburok felszínén kifejeződő antigén trimerek (felszíni és transzmembrán glikoproteinek) térszerkezeti változékonyságát/flexibilitását kémiai keresztkötésekkel (keresztkötő reagensek: glutáraldehid, továbbá EDC/NHS azaz [1-ethyl-3-(3-dimethylaminopropyl)carbodiimide hydrochloride/N-hydroxysuccinimide]) stabilizálják, a természeteshez közeli állapotot rögzítik, miáltal lehetővé teszik a neutralizáló ellenanyagok (bNAbs) hozzáférését, kötődését a megfelelő antigén determinánsokhoz. Utóbbi jelenség affinitás kromatográfiával ellenőrizhető ill. a heterogén populáció tisztítható, mert a nem (és/vagy gyengén) neutralizáló ellenanyagok a kémiai keresztkötésekkel stabilizált antigén-komplexumhoz nem kötődnek.  A publikáció megerősíti azt az elgondolást, miszerint a változékony felszíni antigén determinánsok stabilizálása nélkülözhetetlen a működőképes neutralizáló ellenanyagok (bNAbs) felismeréséhez, ami további lépés a vakcina előállításhoz vezető úton. [Schiffner T. et al (2016): Chemical Cross-Linking Stabilizes Native-Like HIV-1 Envelope Glycoprotein Trimer Antigens J.Virol. 90: 813-828.     http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4702668/]
  


6 6   6 


Amíg nem áll rendelkezésre hatékony HIV vakcina...

  • Vakcina-jelöltek klinikai hatékonysága: összegyűjtött ismeretek (2013) ...

  • IFE-UNAIDS gazdasági-ergonómiai megfontolások az alacsony és közepes jövedelmű országok HIV vakcinálása tekintetében ...
  • 2015.január-2017.január, Dél-Afrika, 6 vizsgálati központ: HVTN100 Fázis I/II randomizált, kettősvak, placebo kontrollált parallel klinikai vizsgálat, 18-40 éves mindkét nem bevonásával, elsődleges célpont prevenció ... 
G-18
A közel egy éve megfogalmazott WHO irányelvek [WHO  Guideline on when to start antiretroviral therapy and on pre-exposure prophylaxis for HIV. World Health Organization, Geneva; 2015] és UNAIDS stratégia [UNAIDS  Strategy for 2016—2021: fast-tracking to zero. UNAIDS, Geneva; 2015] jól időzített megvalósulását jelzi az a 20 évet felölelő dán munka, amely HIV-fertőzött közösségekben a szerodiszkordáns párok (férfi + férfi párban az egyik fertőzött) fertőzött egyedeit folyamatos, kihagyásmentes anti-retrovírus gyógyszeres terápiában részesítette, miközben a párok mindkét tagját rendszeres laboratóriumi ellenőrzéssel követte. A sokéves munka eredményeit matematikai és epidemiológiai összegzésben közölték. [Okano J.T. et al. (2016):Testing the hypothesis that treatment can eliminate HIV: a nationwide, population-based study of the Danish HIV epidemic in men who have sex with men.  Lancet  Infect. Dis. 16: 789-796.]
Megállapították, hogy a fertőzött közösségekben a terápiás lefedettség (92%) és a következetes, kihagyásmentes anti-retrovírus terápia ( vírus szupressziós arány 98%) együttes hatásaként megközelíthető a WHO és UNAIDS irányelvekben megszabott HIV eliminációs küszöb, az  {egy új HIV fertőzött/1000 egyed/év} érték. Mindez elérhető volt azáltal, hogy a HIV-fertőzött partnerben gyógyszeres kezelést alkalmaztak prevencióként, a vírus-transzmisszió kockázatának csökkentésére. A populációs lefedettséget erősítette az is, hogy húsz év alatt a dán közegészségügyi gyakorlat többször változtatott  a gyógyszeres kezelésbe bevonandók kategória-határán. 1996-2008 között azok a HIV fertőzöttek részesültek anti-retrovírus kezelésben, akiknél a CD4+ limfocta szám a 300/µl küszöbérték alá esett. Ezt a küszöbértéket 2008-ban 350/µl szintre emelték. 2011 után sejtszámtól függetlenül valamennyi HIV fertőzöttet bevonták a kezelésbe. 
Fenti eredmények a HIV mentesítés három optimális összetevőjének együttállását hangsúlyozzák:
  • egyén szinten a terápia elfogadása, folyamatos követése,
  • közösségi szinten a nagy lefedettség (lehetőleg valamennyi fertőzött bevonása a kezelésbe),
  • biológiai megerősítésként a gyógyszer-rezisztencia kialakulásának lemaradása, esetleg hiánya.
      G-11



NyitólapPatentVilág2PatentVilág1Aktuális

Copyright©  www.bioteomed.org                               
 Compass                                 
Kapcsolat: btm(kukac)bioteomed(pont)org
természet, tudomány, kutatás, fejlesztés, ipar, biológia, fizika, kémia, mezőgazdaság, medicina, gyógyszer, szabadalom, technológia, irodalom, művészet, oktatás